„Aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni” tartja a népi közmondás. A régi időkben igazi „panáceának” magyarul, csodaszernek tartották, mely akár örök életet is képes kölcsönözni. Hogy hogy nem, megtalálható a Bölcsek porában is. Ha már, mint gyógyír ilyen jól szerepel a történelemkönyvekben, felmerül a kérdés, miért is ne használnánk fel ezt a sokoldalú gyógynövényt, mint fűszert a konyhánkban is?!
A mediterrán konyha kedvelők kertjéből (vagy balkonjáról) nem hiányozhat az orvosi zsálya. A fűszeres és emésztést serkentő levelek, húsos, halas, de zöldséges és tésztás ételekhez is nagyon jól passzolnak. Leginkább disznóhúshoz, de almához, sütőtökhöz vagy babhoz is illik aromás ízjegyei miatt. Minden zsírosabb étel megemésztését könnyebbé teszi. Levelei kiválóan süthetők olajban, így dinszteléshez is használhatjátok bártan.
A zsályának számos fajtája ismert, a konyhában az Orvosi zsályát (Salvia officinalis) használjuk. Ezt az elnevezést keressétek, ha vetőmagot vagy palántát vásároltok. Leveleit használjuk fel szárítva, de virágai frissen salátákon is jól mutatnak és magas illóolajtartalma miatt jellegzetes erőteljes íze friss formában is érezhető.
Hogy is néz ki pontosan ez a mágikus növény a természetben? Évelő félcserje, erősen elágazó, akár 50-80 cm magasra is megnőhet, idősebb korában szára elfásodik. Levelei, hosszúkás, lándzsás alakúak, alsóbbak nyelesek, ahogy a frissebb hajtásai felé haladunk szélük csipkés lehet. Leveleinek fonákja molyhos, szőrös. Virágai lilás színűek, de előfordul, hogy rózsaszínes árnyalatúak.
Melegigényes növény, így érdemes a kert fényes, napos oldalára ültetni. Jól tűri a szárazságot, de ha magról ültetitek őket, eleinte igencsak vízigényesek. Magyarországon szinte minden tájon sikerrel termeszthető, nem kimondottan „hisztis” növény. Amit viszont nem kedvel, az a nedves, agyagos talaj. Ha a kertetekben ilyen a föld, abban az esetben készítsetek neki homokból, komposztból és általános virágföldből álló keveréket és ültessétek a palántákat balkonládákba.
Magvetéssel is szaporítható, de türelmet igényel és sok-sok vizet. A kiültetés május közepétől (a fagyok végétől) egészen szeptemberig történhet. Télire érdemes mulccsal betakarni, de a földre hulló falevelek is megteszik, mert a hótakaró nélküli telek nagy károkat okozhatnak a növénykéinknek.
Dugványozással is jól szaporítható, erre a legalkalmasabb július vége, azaz virágzás utáni időszak. 10 cm-es hajtásokat vágjunk a növényről, az alsó leveleket távolítsuk el és mehet is a fent említett földkeverékbe kb 2 cm mélyre. Következő év tavaszán ültessétek át a palántákat. Dugványozásnál mártsátok egy kis őrölt fahéjba a szár végét, így a haszontalan baktériumok elkerülik a növénykénket és felgyorsul a gyökerek növekedése is.
Virágait júniusban, leveleit virágzás előtt délben, száraz időben gyűjthetitek be. Ilyenkor a legmagasabb a hatóanyagtartalma. Illóolajtartalma mellett, tele van K-vitaminnal, különböző nyomelemekkel (cink, vas, magnézium).
A levágott növényt szárrésszel együtt kössük csokorba, és sötét, száraz, szellős helyen szárítsuk ki. Ezután morzsoljuk le a leveleket a szárról és tegyük jól záródó üvegbe vagy dobozba.
