A nagy „randi rontó” csodanövényünk történelme hosszú időre nyúlik vissza. A feltehetően Közép-Ázsiából származó növény, már több mint öt évezrede van jelen számos kultúrában, így az egyik legősibb fűszer- és gyógynövényünk.
Egyiptomból ránk maradt orvosi feljegyzésen huszonkét különböző fokhagymás receptet találtak különböző panaszokra. Szinte istenként tisztelték, fizetőeszköznek számított. Olyannyira, hogy a piramisokat építő rabszolgák fokhagymát kaptak erősítőszerként és betegségek megelőzésére fizettségként. Annyira népszerű volt, hogy a Nílusi áradása miatti terméskiesés, lázadáshoz vezetett!
A legősibb fokhagyma receptet i.e. 4000-ban jegyezték fel Mezopotámiában egy kőtáblára, amiben a fűszert bárányhúsos ételben ajánlják.
A görög orvos, Galénosz szerint, a fokhagyma egy mindent gyógyító csodaszer! Az ókori görög katonák és az olimpikonok is fokhagymát ettek minden megmérettetés előtt, hogy fokozzák az ellenálló képességüket és a bátorságukat is. Ettől függetlenül a papok nem bírták elviselni a szagát, ezért a templomokba csak az léphetett be, aki átment egy fokhagyma lehelet teszten!
I.e. 2600-ban Huang Ti kínai császár volt az első, aki Kínában termesztésbe vonta a fokhagymát, serkentő és gyógyhatása miatt. Ma már ők a legnagyobb termesztők a világon, az össztermés 80%-a innen származik.
A középkori Európába, a keresztes lovagok hozták be a növényt és nem aratott elsöprő sikert. Kezdetben csak kolostorkertekben őrizték, mert az elit réteg közönségesnek tartotta, egészen az 1300-as évekig. Később azonban rájöttek, hogy elképsztően sokoldalú gyögynövény és a pestis megelőzésére is fokhagymát fogyasztottak.
Amerikában nagyon sokáig ingadozott a náspzerűsége a kellemetlen illata miatt. A “garlic eater” sokáig egyfajta szitokszó volt. A 20. századi bevándorlások hatására azonban ez a kontinens is behódolt, így a a fokhagyma hivatalosan is világ egyik legnépszerűbb fűszerévé vált.
A fokhagymát gyógynövényként leginkább koleszterinszint- és vérnyomáscsökkentő hatásáért kedvelik. Gátolja a vérrögök képződését, hatékony antibakteriális, gomba- és vírusölő szer, és elzavarja az élősködőket. A népi gyógyászatban erjedéses bélfertőzésekben, bélférgességben is ajánlott.
A fokhagyma fő hatóanyaga a kéntartalmú allicin, ami rágás, aprítás, zúzás és pépesítés során a növényi sejtből, a növényben lévő enzimek aktiválásával alakul ki. Nyers fokhagyma használatakor azonban figyeljünk arra, hogy a zöld csírákat ne használjuk fel, ott gyűjti ugyanis a növény a keserű anyagokat védekezésként!
Ételekben kiemeli és egyesíti a fűszereket, miközben megtartja a sós ételekhez illő, jellegzetes aromáit. A fokhagyma kénes vegyületei jól harmonizálnak a húsokkal. Főleg báránysültekhez, levesekhez, garnélához, csicseriborsóhoz és nyers zöldségekhez ajánlott. Az allicin mellett kisebb mennyiségben megtalálhatóan a terpének: az aromás limonén és és szabinén, így jól kombinálható gyömbérrel, citromnáddal, kardamommal és szerecsendióval. Érett hagymáját frissen és szárítva, por és pehely formában, illetve növényi olajban konfitált formában, vagy kivonatként használjuk. Konfitált fokhagyma a webshopban nálunk is megtalálható 🙂
