A koriander talán a legmegosztóbb fűszernövény, amivel valaha találkoztam. Vagyunk úgy páran, hogy néha összetévesztjük fiatalabb leveleit a petrezselyemével, egészen addig, amíg meg nem szagoljuk. Illata ugyanis a gyógy- és fűszernövényes könyvek jellemzésében is csak: „poloskára emlékeztető illatú”, ami sokak szerint enyhe kifejezés…Persze, aki kedveli, minden ételhez el tudná képzelni. Igen, ez a koriander (Coriandrum sativum), más néven kínai petrezselyem, cigány petrezselyem vagy a kedvencem: zergefű.
Friss levele fontos hozzávalója a délkelet-ázsiai konyhának, de a világ másik oldalán Mexikóban is jelen van a tradicionális konyhában. Világszerte más-más részeit fogyasztják, ami azt jelenti, hogy a növény egésze ehető és fűszerezésre alkalmas.
Ha folyamatosan szeretnénk szüretelni levelét érdemes a virágait mindig lecsípni, hogy minél terebélyesebb „bokrocskát” kapjunk. Amennyiben magjaira várunk, hagyjuk magasra nőni a növényt.
Fő ízanyaga a linalool, ami egy nagyon virágos, édes, illatos ízt ad hozzá a koriander ízprofiljához, emiatt jól passzol a kardamomhoz, szerencsedióhoz. Fás és meleg ízei kiemelhetőek a fekete borssal, az ánizzsal, és a római köménnyel, citrusos ízét pedig a gyömbérrel, a citromnáddal és a fűszerköménnyel lehet fokozni.
A magokat az ételhez adás előtt közvetlenül érdemes megtörni mozsárban, hogy az illóolajok felszabaduljanak. Nagyon finom párolt káposztába és káposztasalátába, húsos fogásokhoz. Citrusos íze jól társítható halakhoz, de ecetes savanyúságokba, fűszerolajakba is tökéletes választás.
Gyümölcsös süteményekbe is isteni, sőt! Brit reneszánsz édesség az úgynevezett Tudor Korabeli Csemege. Az érett, szárított magokat több réteg cukorba forgatva fogyasztották.
Levele nélkül elképzelhetetlen egy jó zöld curry, vagy egy igazi Tom Yum leves, amivel a legjobb, ha tálaláskor szórjuk meg frissen az ételt.
A korianderrel találkozhattok, a Mexikói fűszersómban, a Török baharat-, a Tök jó!-, és a Bölcsek Pora fűszerkeverékeimben.
