A gyömbér a világ egyik legősibb fűszere, melyről az első kínai írásos emlékek több mint 4000 évesek. Feltehetőleg Indiából származik, de korán elterjedt egész Ázsiában. Neve a szanszkrit singabera szóból ered, ami szó szerint azt jelenti, hogy szarv alakú. Annyira kedvelt volt, hogy az ősi gyógyászati receptek 50 százalékában szerepelt az alapanyagok között. Az istenek ajándékaként varázserőt tulajdonítottak neki és szinte minden területen felhasználták, mint fűszer, gyógynövény, talizmán és afrodiziákum. Az ókori görögök gyomorproblémákra, míg a rómaiak édességek és szószok fűszerezésére használták. A Középkorban már Európa szerte közkedvelt fűszerré vált szárított változata. Megjelent a mézeskalácsban, valamint különféle söröket kezdtek vele ízesíteni. A 16.századra Jamaicába is eljutott, ahol mindmáig a világ egyik legjobb minőségű gyömbéreit termesztik. A 19.század végén itt kezdték el forgalmazni az úgynevezett Jake-et, vagyis egy jamaicai gyömbér kivonatot, ami egy 70-80 százalék alkoholtartalmú gyógyszer volt. Vízzel keverve fejfájás, menstruációs problémák, légúti panaszok, puffadás ellen alkalmazták, valamint erős íze ellenére is nagyon népszerű alkoholos italnak számított, főleg az 1920-as években az amerikai szesztilalom idején. A likőr ricinusolajat is tartalmazott, aminek az ára a ’20-as évek második felében erősen emelkedni kezdett, így a gyártó egy alternatív megoldást talált ki. Triortokrezil-foszfáttal (TOCP) helyettesítette, ami ma a festéklakkok egyik alapanyaga és mérgező. Olyannyira mérgező, hogy ötvenezer(!) embernél okozott kéz- és lábbénulást. Furcsán, magasabb lépésekben tudtak csak mozogni, amit „Jake leg”-nek azaz Jake lábnak neveztek el. Ez egy sötét fejezet volt a gyömbér életében.
Botanikáját tekintve a gyömbér (Zingiber officinale) a kardamommal és kurkumával egy családba tartozó évelő, melynek hámozott gyöktörzsét fogyasztjuk. Fő ízanyaga a gingerol, ami szárítás folyamán csípősebb shogaollá alakul, valamint a zingiberén, linalool, citrál, geraniol, cineol vegyületek felelnek jellegzetes csípős, citromos, virágos ízéért. Jól megfér más csípős fűszerekkel, valamint a koriander, fahéj, szerecsendió, babérlevél vagy a kardamom is jó cimborái. Főzés közben a shogaol a lágyabb ízű zingiberénné alakul, így minél tovább főzzük, annál kevésbé lesz csípős az ételünk. Bátran ajánlom sütőtökös kajákhoz, nem véletlen, hogy a Tök jó! fűszerkeverékem egyik fő alapanyaga, valamint gyümölcsökkel párosítva akár lekvárokba, chutney-kba is el tudom képzelni. A nehéz ételeket, zsíros húsokat könnyebben emészthetővé teszi, és a halakat is pikánssá varázsolja. Másnaposság, meghűlés ellen vagy kávé helyett pedig ajánlom a gyömbérteát, vagy friss gyömbér híján az én Gyömbeer keverékemet, ami minden hányingert, refluxot megszelídít.
